Hat óra várakozás és késés után, két óra repülést követően landoltunk Missouriban. A reptéren a leginkább egy ősz mackóhoz hasonlító, pocakos télapó edzőnk, Dave várt és fogadott minket. Aznap este megismertem pár csapattársamat, ugyanis még egy napig nem költözhettünk be az egyetemre. Szerbek, spanyolok, ausztrálok, amerikaiak, és megjöttünk mi, magyarok.

Na és milyen az, amikor először odaérsz, és bekerülsz egy amerikai egyetemi campusra?

Egy felhős szerda reggelen láttam először a campusunkat. Hatalmas, téglaépítésű, négyemeletes lakóépületek mindenfelé. Ilyen épület, olyan épület, stadion, színház, kosáraréna. Amit csak el lehet képzelni. Mivel a vízilabdaszezon szeptember elején kezdődik, mi voltunk szinte az első emberek a campuson. Miután becsekkoltunk, megcsinálták a diákigazolványunkat. Természetesen a diákigazolvány képek nem sikerültek a legjobban. Megkaptuk a szobánkat a Mathews Hall-nak nevezett, freshmanknek szánt lakóépület negyedik emeletén lévő room 420-t. A szobánkban két ágy, két fiókos dresser, valamint két íróasztal és szék volt. Két szobánként egy-egy vizesblokk köti össze az úgynevezett suite-ot, amit egy vagy két másik diákkal megosztasz. A szobában légkondicionálás és fűtés természetesen van, és az alagsorban az épületünk saját mosodája található. Ezen kívül ital- és édességautomaták, egy közösségi tér billiárdasztallal, valamint a bejáratnál egy porta várt minket.

Ekkor ütött meg minket igazán... Megjöttünk. Elkezdődik az egyetemi élet Amerikában.

Ha érdekel a folytatás, iratkozz fel hírlevelünkre!

Egy átlag szemeszter január és május, vagy éppen augusztus és december között van, és átlagosan 16 héten át tart. Ebbe nem számít bele a Hálaadás, a híres-hírhedt Spring Break és az egyéb szünetek. Ezeknek a kivételével végig folyik a tanítás. Általában a kisebb kvíz és tesztjellegű számonkérések mellett ‘félidőben’ egy midterm hétnek nevezett, félévközi vizsgahét van. Ez, valamint a Finals week a "nagy durranás" itt.

Amerikában kicsit más a rendszer, mint otthon. Itt egy úgynevezett GE és specialized órákra épülő rendszer van, ami General Educationt és a szakórákat jelenti. A GE egy sok órából álló, meghatározott blokk, amit szaktól függően mindenkinek teljesíteni kell. Úgy mondanám, hogy kötelezően választandó tárgyak blokkja. Egy-egy történelmi, szociális, művészeti, idegen nyelv stb. óra, amit a négy év alatt el kell végezned ebben a blokkban. Az úgynevezett Composition órák kötelezők mind az amerikaiaknak, mind a nemzetközi diákoknak. Az, hogy hány félév angolt kell tenned nemzetköziként, csak rajtad múlik, ugyanis az első féléved előtt egy placement testtel indítasz, és annak az eredménye határozza meg, hogy hány félév írást kell venned.

Mivel a GE órákból sokat mi gimiben megtanulunk, ezért ezek nem feltétlenül a legnehezebb tantárgyak, viszont sok van belőlük!

Természetesen, ahogy egyre haladnak a diákok előrébb, úgy esnek ki a GE-k. Ezek mellett pedig mindenki a saját, választott szakjának óráit végzi. Minden major követelménye a szakmai gyakorlat, amit junior (harmadéves) kortól lehet csinálni. Legtöbb esetben ezt nyáron csinálja az ember.

Még talán azt fontos megemlíteni, hogy itt nincs pót-zh, pótvizsga. Egy hetet kell meghúznod, viszont ha megbuksz, akkor ismételni kell. Ez persze nem gyakori, valamint az évközben szerzett jegyek is fontosak. Ha tudatosan és folyamatosan jól végzi egy diák a dolgát, akkor biztonságban érezheti magát a vizsgahéthez érve.

Lényegében így folyik itt a felsőoktatási élet, rengeteg házival, beadandóval, online feladatokkal és esszékkel tarkítva. Ugyanakkor minden program fókuszában a gyakorlat és a megszerzett tudás alkalmazása áll. A kisebb csoportok és a professzorok közelsége mind az optimális tanulást szolgálják, és a kreatív tanítási módszerek pozitívan hathatnak a nemzetközi diákokra, sportolókra.

Ha érdekel a következő blogunk is, akkor iratkozz fel hírlevelünkre!

Itt Amerikában az egyetemi sport nagyobb dolog, mint a rendes ligák (NFL, NHL, NBA stb.). Az NCAA kosárbajnokság, a March Madness Final Fourjának döntőjét átlagosan négyszer annyian nézik a helyszínen, mint egy átlag NBA meccset. Az idei évben ez több mint 74 ezer nézőt jelentett az arizonai StateFarm stadionban, ami szezon közben az Arizona Cardinals NFL csapat hazai pályája. Tizennyolc és huszonhárom év közti fiúkról beszélünk. Emellett a TV-s nézettség is hatalmas minden évben. Íme, pár érdekesség az amerikai egyetemi sportvilágról: 

A 2018-as NCAA fedettpályás atlétikabajnokságon két csapat is megdöntötte a pár héttel előtte, a fedettpályás vb-n, felnőttek által felállított 4x400 méteres váltófutás világrekordját. A hivatalos rekordot eleinte a második helyezett csapatnál ismerték el, ugyanis az első csapatnál az egyik tag külföldi volt, és nem amerikai.

(Cr: Wikimedia Commons)

2016-ban a Tennessee-Virginia Tech amerikaifutball-mérkőzést egy NASCAR (motorsport) stadion közepén felállított pályán játszották le a hatalmas érdeklődés végett. A meccset 150 ezernél is többen látták a helyszínen.

(Cr: Wikimedia Commons)

Az amerikai olimpiai és világbajnokok nagy százalékban NCAA sportolók. Többek között Michael Phelps, Caeleb Dressel, Katie Ledecky, Simone Biles, Ben Hallock és még sorolhatnám. Emellett manapság a külföldiek listája is növekszik, elég csak Kós Hubert 200 háton aratott győzelmére, vagy Léon Marchand arany-kvartettjére gondolni Párizsból.

Itt, ha egy hétvégén leülsz a TV elé, nagyobb valószínűséggel találsz bármilyen NCAA meccset, mint NFL-t vagy NBA-t. Amerika legnagyobb sportcsatorna-hálózata, az ESPN streaming felületen az NCAA mindhárom divíziójának történéseit élőben követhetjük, gyakorlatilag bármikor.

A Division 1-es egyetemeknél nem meglepő a 20 ezres kosárcsarnok, vagy éppen a 60-80 ezres stadion. Amerika és a világ jelenlegi legnagyobb stadionjai között számos egyetemi stadiont találunk, mint például a Michigani Egyetem stadionját, ami 115 ezres befogadóképességgel rendelkezik.

(Cr: Steven Depolo)

A 2024-es March Madness (kosárbajnokság playoff) női versenyének sztárja Caitlin Clark, az Iowa irányítója, akinek akkora hatása volt a női kosárlabda-szakágra, valamint a draftolása után a WNBA-re, hogy az amerikai közéletben már-már Michael Jordan sportra gyakorolt hatásával hasonlítgatják.

Hétről hétre egy Groupama Arénányi ember néz diákokat különböző kosárcsarnokokban az egész országban. A University of Michigan amerikaifutball meccsein az átlagnézőszám pedig nem volt 100 ezer alatt évtizedek óta. Ez egy fél debrecennyi embertömeget jelent, akik meccsről meccsre ott vannak, támogatják a csapatukat.

De miért is van ez? Az emberek sport iránt érzett szeretete, valamint az, hogy itt játszanak azok a játékosok, akiket ledraftol egy nagy csapat a későbbiekben, akár a saját szeretett csapatukba. 2022-ben a Michigantől draftolt Aidan Hutchinson lett a Detroit Lions kiemelt új igazolása, aki ezzel beteljesítette saját álmát, amivel az állam büszkesége lett: a michigani születésű, Michiganen végzett játékos a michigani Detroit csapatának sztárjátékosa lett, ezzel akkora mentális (és természetesen tudásbeli) löketet adva a csapatnak, hogy két évvel később egészen az elődöntőig menetelt az azelőtt ‘boxzsákként’ nyilvántartott csapat.

(Cr: Wikimedia Commons)

Itt gyakrabban látsz Michigan-es, UCLA-s, USC-s vagy épp Ohio State-es pulcsiban egy embert, mint mondjuk LA Lakers-esben. Az emberek élvezik, hogy kilátogathatnak egy-egy meccsre. A diákok szintúgy kint vannak a meccseken nagy mennyiségben. Az évek során olyan rivalizálások alakultak ki, mint otthon a Fradi-Újpest. Például a University of Louisville és a University of Kentucky közötti, vagy a Michigan-Michigan State ami körül minden évben hatalmas a felhajtás. Mivel az ilyesféle sportszeretet rendkívül ‘amerikai’ dolog, sok esetben esküvői dátumokat is úgy keresnek, hogy ne legyen meccs aznap. Ha egy csapat repülővel utazik, a reptéren köszöntik őket a random helyiek, sok sikert kívánnak; van, hogy még a pilóták is külön üdvözlik a csapatokat felszállás előtt. Csak gondolj bele, hogy ha a BME valamelyik csapatának meccsén 10-12 ezren kint lennének, és az Eurosporton menne élőben.

És hogy mi maga az NCAA? Kövess bennünket ezen a linken, és a jövő héten megtudhatod!

 Augusztus közepén kell megérkezni általában. A campuson mi, sportolók vagyunk nagyjából az első emberek, mindenki más a hónap végén költözhet be. Bizonyos sportcsapatoknak, akiknek szeptember elején már tournament van, előjoguk van beköltözni. Az edzés a beköltözést követő napon kezdődik intenzíven. Napi kettő vagy három edzés van. Ez attól függ, hogy van-e vagy nincs kondi aznap. Ez megy egészen a suli kezdetéig.

Reggel 9-11 és délután 1-3 voltak az edzések, kétnaponta délután 3-4 közötti kondival fűszerezve. Első Lindenwoodos edzésem egy ‘kisebb’ úszóadag, 100-szor 50 volt. Az edzőnk, Dave odahúzta a széket a medence partjára, leült, telefon elő. Mi pedig indulhattunk. A százak végén, mikor már az életünkért küzdöttünk, közölte, hogy akkor még úszunk 3-szor 100-at időre, felmérőként. Ez volt a nap jó híre... Életben maradtunk, az a lényeg.

A suli kezdetével változik az edzés is. A napi délután 1-3 megmarad, heti kétszer reggel 6-os edzés, valamint két kondi. Fárasztó érzés, amikor reggel 5:18-kor csörög az órád, majd jó 40 percre rá már a jéghideg medencében melegítesz. Az edzéseknek általában három fő alkotóeleme van: úszás, lábazás és labda. Az úszás kicsit más, mint otthon. A preseason rövidsége miatt egyből 200-ak, 100-ak és sprinttávok vannak. A lábtempó a személyes kedvencem. A legjobb barátaim az ólomöv és a medicinlabda. Amióta itt edzem, rengeteg új lábtempógyakorlattal találkoztam. Ilyen taposás, olyan ugrás stb. A harmadik elem, a labda viszont nagyon jó. Az uszodában 4-5 kapu is van, így mindenkinek jut rengeteg lövési lehetőség. Sokszor volt, hogy fél órán át megállás nélkül csak kapura lőttünk. Semmi bonyolítás, semmi rafinéria. És hát ismerjük a mondást: ismétlés a tudás atyja. Természetesen a meccsek előtt rengeteg taktikai elem is bejön a képbe, de erről majd a későbbiekben…

Ha érdekel a folytatás, vagy elkezdenéd a Te amerikai utadat, iratkozz fel hírlevelünkre ezen a linken!

Az Egyesült Államokba érkező új diákoknak számos kihívással kell szembenézniük, különösen, ha ösztöndíjjal érkeznek, hogy sportolói pályafutásukat folytassák. Magyar diákok Amerikában sok újdonsággal találkoznak, és az egyik legfontosabb a táplálkozási szokások megváltoztatása.

Elsőévesként, aki először érkezett az Egyesült Államokba, megtiszteltetés volt számomra, hogy teljes ösztöndíjat kaptam. Ez azt jelentette, hogy minden nap háromszori étkezést biztosítottak számomra, ami hatalmas segítség volt. Azonban magyar diákként elkövettem azt a hibát, hogy magas elvárásokat támasztottam az amerikai ételekkel szemben. Mindig összehasonlítottam az ételeket a magyar ízekkel és fűszerekkel, ami sokszor csalódáshoz vezetett.

Az Amerikába érkező diákoknak azt javaslom, hogy "alaphelyzetbe" állítsák ízlelésüket. Az amerikai ételek mások, mint amiket mi megszoktunk otthon. A híres „Freshman 15” szabály, amely szerint az elsőéves hallgatók átlagosan 15 fontot (kb. 7 kg) szednek fel a különféle étkezési lehetőségek és szabadságok miatt, különösen igaz azokra, akik először tapasztalják meg az amerikai étkezési kultúrát. Szerintem ez a szabály kétszeresen is igaz a nemzetközi diákokra, hiszen végre hozzáférünk minden olyan snackhez, amit a közösségi médiában vagy a filmekben látunk.

Számomra a legnagyobb élmény a Twinkies volt. A Zombieland című filmben Tallahassee panaszkodott a Twinkies hiányára, és én is kíváncsi voltam rá, hogy milyen lehet ez a híres snack. Az egyik első snackem az Egyesült Államokban a Twinkies volt. Hatalmas izgalommal és várakozással töltött el, de végül az első és egyben utolsó alkalom volt, hogy Twinkies-t ettem.

Ez a személyes tapasztalat rávilágít arra, hogy mennyire fontos, hogy nyitottak legyünk az új élményekre és ízekre. Az amerikai étkezési kultúra különbözik a magyar konyhától, és ha elfogadjuk ezt a különbséget, sokkal könnyebb lesz az átállás. Az új ízek és ételek felfedezése nem csak a kulináris élvezetekről szól, hanem arról is, hogy beilleszkedjünk egy új kultúrába, és hogy teljes mértékben kihasználjuk az előttünk álló lehetőségeket.

Az amerikai egyetemi élethez való alkalmazkodásban fontos, hogy elfogadjuk és megtanuljuk értékelni az új kultúra sajátosságait. Ha nyitottak és rugalmasak vagyunk, az amerikai élet minden aspektusában megtalálhatjuk a számunkra legmegfelelőbb utat.